Baricz Gergő: „Fejlődő keresztény vagyok”
A székelyföldi születésű, a pop- és rockzene színpadairól ismert, több együttesben játszó énekes, zenész és énektanár, az István, a király rockopera erdélyi változatának és jubileumi előadásának Koppány vezére, a Csináljuk a fesztivált és más televíziós műsorok nézőinek kedvence, Artisjus-díjas előadóművész szoros kapcsolatot ápol az istenhittel – a budapesti Eucharisztikus Kongresszusnak is egyik hírnöke volt –, és ennek a szülőfaluból hozott nagy kincsnek a féltését a nagyváros zaja sem tudja megingatni benne. Egy közelmúltbeli koncertje után beszélgettünk vele jelenlegi munkáiról, és arról, hogy újdonsült házasként hitvesével hogyan készülnek húsvét ünnepére.
– Várongról tartunk vissza Budapest felé. Egy gyönyörű közösségi eseményen vettünk részt: Várong Község Önkormányzata és a Várong Jövőjéért Egyesület emléktáblát állított Tancsik József tiszteletére, aki évtizedeken keresztül nagyon sokat tett a település megmaradásáért, fejlődéséért és aki száz éve született. A Faluház rendezvénytermét is elnevezték róla. Milyen benyomásokat szereztél erről a Tolna vármegye nyugati szélén fekvő kis településről és az ott élő emberekről?
– Nagyon tanulságos beszédet tartott Szőke Szabolcs polgármester, amelyből megtudtam, hogy milyen sokat köszönhet Várong Tancsik Józsefnek, konkrétan a falu fennmaradása köthető hozzá. Szemtanúja voltam az ünnepség előkészítésének is: minden teendőt a helyiek végeztek saját kezűleg, az érkezőket a polgármester fogadta a feleségével. Ezt a fajta közvetlenséget tudja elveszíteni egy nagyobb lélekszámú település. Természetesen folyamatosan párhuzamot vontam az én szülőfalummal, a Hargita megyei Borzonttal, talán ezért is fogott meg ennyire Várong.
– Rövid várongi koncertműsorotokban – amit Kovács Felícián zongoraművész társaddal adtatok – az ismert Máté Péter-, Demjén Ferenc-, Horváth Charlie-, LGT-dalok között szerepelt két saját szerzeményed is: a Némán állni és a Bodzaforduló. Mesélj ezekről!
– A Némán állni dalnak a szövege 2011-ben, az X-Faktor idején született, amikor az akkori párkapcsolatomból kiléptem. Nagyon rossz volt látni, hogy az a kapcsolat már nem életképes, de ha benne maradok, és az nekem nem jó, a partneremnek sem lesz jó. Egy kapcsolatnak mindkét fél számára jónak kell lennie. Akkor is, ha valaki részéről áldozatot igényel, de az jó szívvel adja azt. De itt ez nem állt fenn. „Azt, mi engem hozzád köt, én nem érzem, csak felfogom, / Megpróbáltam másképp, de tényleg, hidd el, nem tudom. / Az idő lesz, mi szétmorzsol, mint sziklákat a szél, / Ez a dal, mikor mi hallgatunk, úgyis örökre beszél. / Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam Neked…” Azóta ez lett a legismertebb saját szerzeményem.
A Bodzaforduló szövegét Szálinger Balázs írta és a körülményei is érdekesek. Az Ulpius Kiadó annak idején több önéletrajzi kötetet kiadott és rólam is készült egy ilyen könyv. Azonban megkértem Kepets Andrást, a kiadó vezetőjét, hogy inkább interjúkötet legyen, mintsem magam írjam azt 21 évesen, és az interjúkat Szálinger Balázs készítette el. Ezek a beszélgetések tették barátsággá a munkakapcsolatunkat. Amikor Szűcs Krisztiánnal, a Heaven Street Seven énekesével elmentek fellépni Erdélybe, eljutottak a Kovászna megyei Bodzafordulóra, a magyar nyelvterület szélső határára. Amint meglátták a település nevét, felkapták a fejüket, hogy mennyire jó ez a név, és versenyt írtak ki egymás között, hogy ki ír erről jobb verset estig. Később – 2018-ban – Balázs egyik estjére készülve és a köteteit lapozgatva találtam rá a Bodzaforduló című versére. Nagyon tetszett a ritmusa, a mondanivalója – „Az ismert világ végén megállunk / Nézd csak minálunk fordul a bodza / Itt járt az ördög de amit elvitt / Valaki fogta és visszahozta” –, és ahogy olvastam, szinte hallottam hozzá a dallamot is. Ez a dal máig az egyik kedvencem.
– A várongi koncerten nagyon tetszett nekem az, hogy Demjén Ferenc Várj, míg felkel majd a nap című számában egy sort átírva hallhattunk: „Tudod, nincs mennyország” helyett „Tudod, van mennyország”-ot énekeltél. Le a kalappal!
– Egy ideje már így éneklem, de ezt egy volt diáktársamnak köszönhetem. A Kőbányai Zenei Stúdióban kötelező dal volt, és ennek kapcsán a főtárgytanárom megjegyezte, hogy egy felsőbb éves lány mennyire belekötött a dal ezen sorába: kijelentette, hogy márpedig ő nem fogja elénekelni az idézett sort eredeti változatban, mert amit ő elénekel, abban a hitével ellentétes állítás ne legyen. Hazáig dolgozott bennem a felismerés, és némi szégyen is, hogy miért siklottam volna el fölötte… Azóta már jobban figyelek erre.
– Interjú formában legutóbb az Eucharisztikus Kongresszus előtt beszélgettünk – talán sokan tudják, hogy NEK-hírnök is voltál –, és akkortájt, illetve azután láthattunk az István, a király rockopera Koppányaként is. Mi történt veled azóta, azon kívül, hogy megházasodtál?
– Többnyire ugyanazokkal a zenekarokkal és zenészekkel lépek fel: vendégelőadóként a Kerekes Banddel, Keresztes Ildikóval, saját zenekarommal, a Loyal Apple’s Clubbal, és folyamatos a Házhoz megy a Zenede című oktatási produkciónk. Most készül a Loyal Apple’s Clubbal az új lemezünk, május 22-én jelenik meg. Nagyon érdekes témák lesznek rajta. Már az Elátkozott part című első lemezünkön is volt egy istenkereső dal, a mostanin pedig egy konkrét bibliai idézet átdolgozása szerepel majd. Egy másik szövegbe Böjte Csaba egyik gondolatát is beemeltem. Egyszer arról beszélt, hogy ha egy csecsemőnek a kezébe adnak egy csörgőt, ő azt megfogja, rázogatja, eljátszik vele. Sokszor mi is ilyenek vagyunk: ha a kezünkbe adnak egy témát, azt mi rázogatjuk gondolkodás nélkül.
Továbbra is tanítok éneket a Kőbányai Zenesuliban, és ahogy említettem, folyamatos a Házhoz megy a Zenede produkciónk is. Ez egy 2012-ben indult, könnyűzenei ismeretterjesztő előadássorozat, amely interaktív módon mutatja be a XX. századi zenestílusait, a dzsesszt, a rockot és a popot általános iskolásoknak és fiataloknak a Kárpát-medencében. Bordás József dobos alapította zenei nevelés és kultúraközvetítés céljával. A felnövekvő nemzedék számára szeretnénk ablakot nyitni a zene sokszínűségére és ösztönözni őket a hangszeren való tanulásra az élőzene és a play-back-mentes muzsikálás reményében.
– Szóljunk arról is, hogy a Székelyföldi Nagyprodukció és konkrétan a sepsiszentgyörgyi bemutatók után a Papp László Budapest Sportarénában és 2024 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékokon is Koppány lehettél az István, a király rockoperában. Mit jelentett Neked a szegedi Dóm téren is elénekelni és eljátszani ezt a szerepet?
– Minden percét imádtam! Bejárni a próbákra, együtt dolgozni ezzel a csodacsapattal, egy zseniális rendezővel – Novák Péterrel –, hősiesen kitartó táncosokkal, és végül egy színpadon állni azokkal, akik lehozták nekünk, embereknek ezt az ajándékot… mindez felbecsülhetetlen értékű egy magamfajta vándornak! Fontos fejezete ez az előadássorozat és ez a négy év az életemnek.
– Még mindig a jezsuitákhoz jársz, jártok vasárnaponként szentmisére?
– Ha tehetjük, igen. Viszont az utóbbi időben sokat vagyunk Zalaegerszegen, olyankor ott megyünk szentmisére, Budapesten pedig néha a kőbányai Szent László-templomba térünk be. Talán nem helyes dolog ezt mondani, de mi nagyon odavoltunk Bellovics Gábor miséiért. De neki az útja továbbvezetett, egy évre tengerentúli szolgálatra küldték és ezt mi meg is könnyeztük. A házasságunkra is az általa vezetett jegyeskurzuson készültünk (2025 nyara óta élek boldog házasságban). Most is könnybe lábad a szemem, amikor belegondolok, hogy mennyire fontos volt az a felkészítő nekünk. Keddenként jártunk ezekre az alkalmakra, és voltunk legalább kétszázan, igazán színes társaságban. A jegyeskurzust Gábor atya mellett Fogarasiné Pusztai Virág és férje, Fogarasi Andrásvezették, mindig más-más meghívott szakértőkkel együtt. Mindenki mindenről őszintén beszélhetett, felszólalhatott, kifejthette a nézeteit. Sok jó tanácsot kaptunk, és nagy gondossággal tárták fel előttünk a házasélet fontos kérdéseit. Rendkívül szerencsések vagyunk, hogy annyi információ, sok hasznos útravaló, érdekes kérdésfelvetés, élmény jutott nekünk a házasságkötésünk előtt. Nagyon hálásak vagyunk ezért (is) Bellovics Gábornak.
– Feleséged, Stekbauer-Hanzi Réka bábművész szintén Székelyföldről származik, Kovásznán született. Neki is ugyanolyan fontos a hit, mint Neked?
– Mindig fontos volt neki, de szerintem még inkább az, amióta együtt vagyunk. Én is botladozom, én is próbálkozom, nem vagyok példaértékű keresztény, de mindig próbálok jobb lenni benne. Fejlődő keresztények vagyunk.
– Említetted, hogy a munkátok gyakran szólít titeket Zalaegerszegre. Mi ez a munka?
– A zalaegerszegi Griff Bábszínházban március 7-én mutatták be a Rénszarvasasszony című játékot, amelyet Réka rendezett, ő is játssza egy személyben a darabot. Az ötlet is az övé, az egyetemi záróvizsgájához dolgozta fel ezt a számi népmesét. A történetet Oltean Márk írta színpadra, és én is érintett vagyok a dologban, olyan szempontból, hogy az előadás életem első színházi zeneszerzésére bátorkodik támaszkodni. Világzenei megoldásokkal próbáltam erősíteni a hangzásvilágot, ami nemcsak kiegészíti a narrációt, hanem szinte együtt is halad vele. Rékát mindig is vonzotta a népmesék világa, és nagyon megfogta az északi (lappföldi) népcsoport különös ősi története és annak ridegsége. Persze ezt a ridegséget, hidegséget mint leküzdendő akadályt ültette át a történetbe. A mese arról szól, hogy egy emberi lány a rénszarvasok zárt világába kerül, és képes őrizni a túlélést jelentő lángot. Más a meseszövése, mint a magyar népmeséké, Oltean Márk nem is akart magyar mesét faragni belőle, de mivel itt töredezettebb a dramaturgia, mint amit mi megszoktunk, néhány magyar mesére jellemző elemet azért belecsempészett az előadásba. Az absztrakció, a maszkok, a fények és a zenék erős összhatást eredményeznek, és egy ősi, misztikus világba kalauzolnak. Hálás vagyok nagyon a felkérésért, boldoggá tesz, hogy részese lehettem ennek az előadásnak, és elismerésem minden alkotójának! A Rénszarvasasszony áprilisban is többször műsoron lesz Zalaegerszegen a Griff Bábszínházban.
– Nagyböjt van, húsvétra készülünk. Hogyan él benned ez az ünnep és idén hogyan készültök rá?
– Húsvétnak a meghittsége, a hagyományai, a szimbólumai felnőttként váltak igazán fontossá számomra. Érett fejjel a szertartásokat is sokkal jobban meg tudom élni, jobban rávezetnek arra, amit az embernek fel kell fedeznie ebben az ünnepben. A harangok elnémulása, a csendes misék, majd ebből a visszatérés a zenével, a sötétség után a fény játéka olyan lelki élményt nyújt számomra, ami alatt nem tudok semmi másra gondolni, ellenkezőleg: meg tudok élni és érteni valami újat, eljutok egy újabb felismerésre, ugyanazon az ünnepen, amelyből már sok volt nekem, és mégis! Ezért is szeretem a húsvétot. Ünnepre készülődéskor – s nem csak akkor – általában rózsafüzért imádkozunk Rékával esténként. A mostani nagyhéten is így lesz. Húsvétra pedig, ahogy karácsonyra is mindig, hazautazunk Székelyföldre a családjainkhoz. Az otthonhoz kötődésünk elválaszthatatlan a vallásosságunktól. De mondhatnám fordítva is: a vallásosságunk elválaszthatatlan az otthonhoz kötődésünktől. Mindkettő fontos és meghatároz bennünket.
Varga Gabriella
